Biztos ismered azt a szót hogy:Statárium...(kijárási tilalom stb)...Nos egy megszálló sereg ki elfoglalt egy ellenséges várost megyét,-vagy falut...annak az erőnek a parancsnoka hírdette ki általában...ezek után bármilyen ellenük,katonáik,felszerelésük elleni támadások,bizonyos retorziókat vontak maguk után...még halált is....Nos a partizánok magasan szartak erre rá...(nem úgy mint a filmekben ahol az égig marasztalták őket)...Sok esetben az egész falut vagy a várost megölték miattuk,mert nem vették figyelembe azt a tényt,ha merényletet követnek el,-akkor az ott élőkön állnak bosszút a megszálló erők...Ezért alakultak meg nem véletlenül a partizán vadász alakulatok...Mindkét fél elkövetett nem egy esetben olyan cselekedeteket amit nem tolerál az emberi erkölcs...ez a háború borzalmainak velejárója...De egy szempontot mindig figyelembe kellene venni: nevezetesen azt,hogy mit veszthetünk azon amit nyerünk....

Igy van...De mig a te példád egy katonai "kényszer megoldás" arra,hogy idegen földön állomásozó orgyílkos elemeket(partizánokat)..mert hisz nem titok,hogy erre épült az egész partizán rendszer...szabotázsokra orgyílkosságokra...és az erre kirendelt egységek "szabadkezet kaptak",hogy ezt a tevékenységet,-és azok folytatóit kézre kerítsék...Itt nincsenek lovagias szabályok...minden ország hadereje úgyan igy járna el!...De ami a ruszkikat illeti,-azok már eleve igy jöttek be hazánkba,-hátukban a vérengzős áruló románokkal,-és Oláhokkal...Civilek asszonyok,gyerekek lemészárlása egy rutin feladat volt számukra...és itt nem voltak ellenük partizán akciók!...Nem úgyanaz a kettő történet...

Panzi tényleg ne bolygassuk. Ellenpélda: Német katonák, magyar falu. Minden 14 évesnél(annak látszó) "férfi" lakos sorakozó, minden tizedik kilép, golyó a fejbe. Indok: nincs válasz arra, hol bujkálnak a partizánok. Sajnos ez sem rémtörténet...

Termi haver...nem akarok illuzió romboló lenni de ez a tényező volt 99%-ban a "viselkedési norma" a "dicső vörös hadsereg" részéről...Ami pedig titeket illeti,marha nagy szerencsétek volt,hogy másképp cselekedtek veletek szemben....

Minden vörös katona zsebében ott volt egy írás...amit a "nagy" költőjük Uljanov fogalmazott meg!..idézem: Vörös katona őlj!...Ne kíméld az ellenségeinket!..Alázd ,-erőszakold meg pusztísd el mindenét ,-.asszonyát ,gyermekeit...ölj vörös katona!..ölj!...Tudnék neked erről mesélni elélg sokat..de nem szívesen mennék ebbe bele...hisz minket elég erőssen érintett a dolog...

1944 nov.16-án este 21 órakor jelentek meg a ruszkik Kisgyőrben.Az asszonyokat el kellett rejteni előlük,mert már a hírük megelőzte őket.Reggelre teljesen üresek voltak az istállók,az összes háziállatot is lerendezték.Nekik szabadrablás volt,nem ment utánuk a konyha,ami települést elfoglaltak mindent megettek amit csak lehetett.A véletlenen múlt,hogy nagyapámat nem lőtték agyon.Leszívatták vele az összes borát és ráfogták a fegyverüket,hogy kell még nekik,szerencsére az egyik tényleg belátta,hogy üresek a hordók már nincs mit vedelniük,így úszta meg.A karórát mindenkitől elvették.Nem maradt utánuk más csak a kirabolt,kifosztott település.Nagyapáméknál voltak elszállásolva német tisztek,ők tiszták,pedánsak,ápoltak voltak.Sosem bántották a nagyszüleimet csokoládékat is osztogattak.

Minden tisztelet és dicsőség az övéké.Nyugodjanak békében!

Minden esetre Köröstarcsán a templomkertben van egy emlékmű, amin rajta is van a neve.
A Családom nagy része amúgy Békés megyei.
Apai nagymamám is ott élt 7 testvérével, és csak ő jött fel pestre a nagyapám után.
Benenm is vidéki vér csörgedez, szeretek is arra járni.

Anyai ági Nagyanyámnak az apukája, vagyis az én dédnagyapám is elesett a don kanyarban. Csak róla vajnyi keveset tudok, mert még a nagymamám is nagyon fiatal volt, amikor ez történt.
Az apai Nagymamám élőtársa is hasonló helyzetben volt kisfiúként gyomán. Ő is felszálhatott a tankokra, és nagyon tetszett neki.
Az oroszok folyton részegek voltak, főleg télen, de én úgy tudom, hogy a magyar nőkkel azért tiszteségesen bántak, nem úgy, mint a németekkel.

Nekem is az egyik nagypapám megjárta a Don kanyart, majd viszonylag rövid fogság után hazakerült - kisrác koromban halt meg, de a háborúról ő sem mesélt soha. A mamám annál többet. Itt a mi környékünkön (fejér) megtorpant az orosz előrenyomulás, úgy mesélte, hogy szinte hetente cserélődött az "albérlőjük", hol német, hol orosz. Ő úgy mondta, hogy a németekkel volt a kevesebb gond, szinte áznéztek rajtuk, nem nagyon kommunikáltak a lakossággal, de hozzájuk sem lehetett szólni, vagy kérni valamit. Az oroszokról azt mondta, hogy folyamatosan részegek voltak, nem engedték eltemetni a német halottakat, a nőkkel való viszonyukat biztos ismeri mindenki - de a gyerekeket nagyon szerették, bolndoztak velük, vitték őket a tankokkal, az utolsó darab kajájukat is odaadták - de csak a gyerekeknek. Apám kiskölyök volt akkor és mesélte életében az első csokit amit evett orosz katonától kapta.

Teljes mértékben Respeckt a nagyapáknak,szülőknek,kik átélték (és kik sajnos nem tudták) ezeket a borzalmas időket!...

Na igen, mindannyiunk ősei kivették a részüket a háborúból.
Az én nagyapám szerencsésebb volt. A Honvédségnél volt Budapesti állomáshelyel. Budapest ostroma után civilként fogták el az oroszok, és a haláltáborok helyett vitték a frontra munkásnak.
árok ásás, akna kutatás, és ami a legrosszabb, pontomhíd építése volt a feladata. Korántsem volt veszélytelen, mert folyamatos akna-lövésztűzben, jéghideg vzíben kellett építeniük hidat a tankoknak.

Egyik bajtársával kifigyelték, hogy amikor a napi munka után menetoszlopban terelték őket az éjjeli pihenőhelyre, 1-2 percre őrségváltás történt. AZ egyik alkalmat kihasználták, és leugrottak a gát töltéséről, bele a bokrokba.
jóformán pár másodperce múlt az élete. ha észreveszik, nem kérdés, hogy figyelmeztetés nélkül lelövik.
Utána jó sora volt, mert konyhába szegődött ő is. Sok elhagyatott, romba dőlt házat átkutatot ebben az időben, és amit használhatót talált, megosztotta a konyhásokkal, így mindig jutott neki 1-2 finom falat.
Nagyából erre emlékszem a történeteiből. Szegény 2 és fél éve hunyt el, de azért szerencsés, hogy nem keletre vitték éhen halni.....

Nagyon jó képek. Kösz mindenkinek.

Nekem két dédapám harcolt a Don-kanyarban. Egyiküket, nagyapám apukáját egy aknevető gránát találta telibe Urivnál az áttörésnél január 8-án,  egy véres szakadt inget, egy kis notesz darabot és egy gombot jutattak vissza dédanyámnak.
Másik dédapám fogságba esett, ő tüzér volt, szibériába vitték egy kényszer munkatáborba, ahol befogták táborszemélyzet szakácsának, 5 ujját levágták neki, mert "nem ízlett a kaja" '48-ban hazaszállították. Egyedül ezt mesélte el, hogy mi történt az ujjaival, másról nem beszélt igaz itt még nagyon fiatal voltam. 82 éves korában halt meg végül 2001-ben szegénykém.     

Panzi haver,ne kímélj !Fantasztikus képek !

A Birodalom visszavág....

És...télapó helyett ime más jött...

"Zerge vadászat"...

A túlélő...

Megpihen a kis szappanos dobozka...

...Kis utánpótlás...

kis városi csata...